Ars poeticám: „A dolgokat saját magunknak muszáj megfogalmazni, lényünk szűrőjén kell átpréselni, és a tudatunk megfelelő fiókjába helyezni, hogy alkalomadtán »készre gyúrva« vehessük elő. Az e fajta kiégetett téglákból építhetjük fel egyéniségünk inkább palotáját, mint sem igénytelen hajlékát.”
Budapesten születtem, majd Keszthelyre kerültem múzeumosként (Népviseletes Babamúzeum, Magyar Történelmi Panoptikum, Játék és Nosztalgia Múzeum).
Az intézményekről készített 14 részes tv-kisfilm és a Megszállott c. portréfilmem bejutott a Magyar Filmszemle dokumentumfilm kategóriájának döntőjébe.
Középiskolai nevelőtanárként novellákat írtam, MUOSZ pályázaton döntőbe került egy írásom. Aztán „jött szembe az élet”, és fel kellett hagynom legkedveltebb időtöltésemmel.
Az önkifejezés legigazabbja számomra a novella. Nappal műterem, éjjel ánégy és ceruza… Emlékeim legjobb társaságom. „Izgalmasak” a vele töltött esték, ő mesél nekem, én kiigazítom,és papírra vetem. Messzire u-taztat térben és időben. Néha „megfűszerezem” hamisságokkal, amitől határozottan fogyaszthatóbb, olvasmányosabb lesz. Végül is, ami nem történt meg, az is velünk van.
Egyik novellám a Kritikusok és Írók Szövetségének pályázatán 2. helyezést ért el. Korábban a Látóhatárban jelentek meg írásaim. Eddig tucatnyi műválogatásban jelentek meg műveim.
A múltból, mit leírok, jobban átélem, mintha csak beszélnék róla. Újraéled, ha tollamról rögzül a papírra, mert van érkezésem kicsiszolni, hűen idézni a történeteket.
Jó szabónak érzem magam, ki a férceket eltisztázta, a szálakat gondosan elvarrta. Sokszor elmesélem, de nyugalmat, gondos befőtt elrakást a betűvetés jelenti.
Félek, hogy elfelejtem, tartok tőle, mikor már engem is felednek, már senkit sem nevettetek, vagy létfilozófiám néhány zsengéje nem gondoltat el senkit.
A falból kilógó szeget kalapácsommal beverem. A kő a szeget, a szeg a valamit tartja. Így minden a helyére kerül. Ha körmömre nem ütök, boldog vagyok annyira, hogy újra a szeges dobozban kotorászhatok…
A képzőművészet terén korábbi rajzszenvedélyemet másfél évtizede, miután korom által megritkult életem, a szobrászat váltotta fel. Fiatalon középiskolákban rajzszakköröket tartottam. Köztéri szobraim többek közt: Szt. Margit (veszprémi kolostora elé), Bódi Mária Magdolna (Veszprém, Érseki palota), Mindszenty József (Bp. Lehel téri templom elé), Csik Ferenc (Bp.), Halmos Béla (Bp., Hagyományok Háza), Márton Áron püspök (Balatonalmádi, Tusnád), Rákóczi Ferenc (Keszthely). Erdélybe, Felvidékre, Délvidékre, Kárpátaljára, Lengyelországba és Törökországba is kerültek műveim. A közel másfélszáz nemzeti tartalmú mű felajánlásként került a kisebbségi területekre.
Elismerések:
Köztársasági Érdemrenddel kitüntetett, Podmaniczky, Pro urbe és Pro cultura díjas szobrász.
A Magyar Alkotóművészek NK tagja, Krúdy Gyula díjas író. Múzeum alapító, okleveles gépészmérnök.
A vitézi rend tagja.
Becsületrend (Magyar Nemzetőrség).
A Magyar Kultúra Lovagja.
Népviseletes Babamúzeum, Történelmi Panoptikum, Csigaparlament, Játékmúzeum, Nosztalgiamúzeum, Erotikus Panoptikum és Kínzómúzeum. (Keszthely)
Palóc Népviseletes Babamúzeum. (Hollókő)
Csillagvár – múzeumi anyag. (Balatonszentgyörgy)